Szerelmes sms-ek 2

Minden elmúlik egyszer, az élet is véget ér, de ha van túlvilág a szerelem ott is él!

Csukd be a szemed, és gondolatban ott leszek veled. A szívedben, a lelkedben csak veled, csak neked.

Én azért születtem, hogy szeresselek, te azért születtél, hogy szeressenek. Annyit ér az életem, amennyi szeretetet adsz nekem!

Ne hidd, hogy feledni foglak, bár a sors messze elvezet, emléked szívembe véstem, e szív pedig nem feled!

Valahol messzi távol, valaki szíve érted lángol! A nevedet egy szív hüséggel örzi, ha te is szereted, válaszolj Neki!

Amióta belenéztem a szemedbe, éjjel és nappal te jársz az eszemben. Szemed ragyogását nem tudom feledni, mert megtanítottál igazán szeretni.

A szerelemnek az áldása, hogy kettönek a lelke egy. Ha külön él a két lélek, csak holttestek ölelkeznek.

Ha este felnézel az égre, gondolj egy lány szeretö szívére. S ne gondold, hogy meg fog csalni, hisz képes lenne Érted meghalni!

Ha lemegy a nap, és feljön a hold, valaki a távolból RÁD gondol! Vágyakozva nézi a csillagos eget, reméli, hogy ÖRÖKRE VELED LEHET!

Miért emésztesz szerelem, mikor tudod nincs remény, akit én szeretek mást szeret, s nem lehet az enyém.

Egy homokszemben lásd meg a világot, egy vadvirágban a fénylö eget. Egy órában az örökkévalóságot. S tartsd kezedbe a végtelent.

Hosszú volt a bánat és szenvedés, de életembe te voltál a legszebb tévedés.

A képzelet vad ösvényén az álmom hozzád szállt, a gondolatom nálad járt, s minden álmom valóra vált.

Te vagy nekem az egyetlen. Véges közt a végtelen. Vágyak közt a féktelen. Fontosban a lételem, Szívemben a szerelem.

A szíved az én álmom, csókolj meg és megtalálom. Az enyémet már megkaptad, s remélem már a sajátod mellé raktad.

Leszáll az alkony, pihen a táj. Nem tudok aludni, mert valami fáj. Gyötörnek a vágyak, ilyenkor szeretnék ott lenni Nálad!

Rég lappang egy gondolat a fejemben, aprócska dobbanás itt benn a szívemben. Mondani nehéz mégis megteszem, mert érezned kell: nagyon szeretlek!

Ha tudnád, hányszor gondolok rád, s hányszor töltöm ébren az éjszakát, s hány könny szökik szememre érted, s mindez azért van, mert SZERETLEK TÉGED!

Mit ér a nap, ha nem süt melegen? Mit ér a szív, ha nincs benne szerelem? Mit ér az éj, ha nincsenek csillagok? És mit érek én, ha a Tied nem vagyok?

Szeretni ne tanulj korán. Ha szeretsz, szeress igazán. Szíved legyen inkább meghalni kész, mint elhagyni azt, kit szeretni vélsz.

Amikor megláttalak nem kellett más, Te voltál nekem a szívdobbanás, úgy vártam rád, ahogy még soha senki más, mégsem jött el az a szerelmes láz.

Halkan kopog az esö az ablakon, bár lenne minden cseppje csókod ajkamon. Dörög, villámlik, háborog az ég, nem tudom, meddig bírom nélküled még.

Valaki nagyon szeret téged, valakinek fáj a szíve érted, valaki éjszakákon át csak miattad zokog, bevallom neked ez a valaki én vagyok !!

Azt tanultam, hogy egy nap 24 óra, egy óra 60 perc. De azt nem tudtam, hogy egy másodperc nélküled maga az örökkévalóság!

Borongós reggelen is te vagy a szerelmem. Szürke árnyak közt is te vagy az életem. Halld meg hát az énekem: SZERETLEK KEDVESEM!

Amikor lehunyod két szép szemed, amikor párnádra hajtod fejed, amikor gondod holnapra hagyod, amikor álmodsz én veled vagyok!

Te vagy a nap, te vagy hold, te vagy a föld, te vagy az ég, te vagy nekem a MINDENSÉG!

Nézz ki az ablakon, felhötlen az ég. A vágyaim szállnak feléd. Arra gondolok, most milyen jó lenne Veled, és vajon most hiányzom-e Neked?

Ha az égen ezer csillag fénye ragyog, gondolj rám, mert szeretlek akár milyen távol vagyok!

Ha felnézel az égre, és látsz egy fénylö csillagot, akkor az én vagyok, és csak neked ragyogok.

Szeretek 1 fiút, akire sokat gondolok, szeretek 1 fiút aki hiányzik nagyon! Szeretek 1 fiút, aki átölel és simogat, szeretek 1 fiút és ez a fiú Te vagy!

Szeretlek téged, mint galamb a búzát, a koporsómig hü leszek hozzád. S ha már többé nem leszek, porladó szívemmel is téged szeretlek!

Arcod festi kékre az eget, szemed színétöl zöldülnek a fák, nélküled üres minden képzelet és világtalan az egész világ.

Elmúlt, mint száz más pillanat, s mi tudjuk, hogy mégis múlhatatlan, mert szívek örzik, s nem szavak.

Sosem mondtam még el szebben Neked, de egy könnycseppben benne volt minden. Sosem mondtam még el, de te érezted, hisz tudnod kell, tiéd a szívem!

Szeretni szép és nemes dolog, csalódni fáj ezt te is jól tudod. De boldog csak akkor lehetsz, ha az lesz tiéd, kit igazán szeretsz.

Van egy álmom, melyben a legfontosabb szerepet neked szánom. Ha egyszer valóra váltom, én leszek a legboldogabb a világon.

Ha egyedül vagyok, mindig rád gondolok, mert mi csak együtt lehetünk boldogok, soha ne mond, hogy keserü az élet, mindig gondolj arra, hogy szeretlek téged!

Te vagy a nap mely lenyugszik este, te vagy a hold az éjszakában, te vagy a csillag mely szemembe ragyog, te vagy az élet, s nélküled nem vagyok!

Egy szív, mely érted dobog, egy szív, mely sír és zokog, egy szív, mely érted ver, valaki szeret, tudnod kell!

Lelkemben emlékek ezrei laknak, álmodnak határt semmi sem szabhat. Szerelmem örök, véget soha nem érhet, mert én szívemböl és öszintén SZERETLEK TÉGED!

Most valóság lesz minden édes remény, mely ott él a szív rejtekén. Az élet és a szerelem tárt karokkal vár, s hogy szép lesz e csak rajtunk áll.

Ha majd egykor arra jársz, hol néma sírom domborul, állj meg ott! Mert a szívem, akkor is szeret, ha már nem dobog!

"Viszontlátásra! Mondom és megyek... Bennem legbelül valami remeg. Mert nem tudom, sosem tudhatom: szoríthatom-e még azt a kezet, amit elengedek."

"Búcsúzom, nem lesz folytatás, Üres szavak, felesleges vívódás. Utoljára megnézem az arcodat, Akkor is, ha titkon Könnyek árja fojtogat. Csak egy pillantás kell, s én indulok, S tudom, többé már vissza nem fordulok."

"Egy kézfogás még, töröld esküinket. S ha találkoznának sorsunk útjai, ne árulja el se szó, se tekintet: hogy a volt vágyból maradt még valami..."

Lehet bennünk harag gyülölet, Ezen mind úrrá lesz, a szeretet Mert éreztük ennyi már elég, De talán még lobban egymásért a Remény!

Ma éjjel rólad álmodtam én, Kitárt karokkal szaladtál felém Karod ölelt, szád csókolt, s én örültem, Hogy csak veled lehetek boldog.

Gondolj rám, ha leszáll az est, Gondolj rám, ha szíved fájni kezd, Ne feledd, hogy valaki vár nagyon Ne feledd, hogy szeretlek én nagyon.

Ha az életben boldog akarsz lenni, tanulj meg hinni, szeretni, feledni. Hinni a jövöben, feledni a rosszat, s kik méltók rá szeretni azokat. Ha erre képes leszel, bánat sose ér. Mert-e három szóba az élet belefér. Búnak fejed ne add, fiatal vagy még. És sose felejtsd a felhök felett mindig kék az ég!

Nem tudom, miért, meddig Maradok meg még neked, De a kezedet fogom És örizem a szemedet.

Higgy mindent, csak azt ne, hogy feledlek. Feledj mindent, csak azt ne, hogy szeretlek!

Az éjszaka színpadán az álom táncot jár. Párnádra hajtod fejed, s lassan becsukódik már a szemed. Látsz majd édes álomképeket, álmodj szépeket!

Nem ígérek kincset, csillagot, csak egy hü szívet adhatok! Érzem másé nem lehetsz, én is csak a tied, ha igazán szeretsz!

Szó vagy a csendességben, zöld vagy a tengerkékben. Parázs vagy a vulkánban, érintés vagy a magányban. Távolság vagy a közelben, a bizonyos vagy a reményben!

Ha éjszakákon gyötör a bánat, fájó könny áztatja hófehér párnádat, bízzál abban, ki Téged szeret, meglátod, elmegy hozzád, s letörli fájó könnyeidet.

Szeretnék tiszta szívböl szeretni, gyengéden ölelni, szádra csókot adni, téged érezni, örülten szeretni, s veled örökké boldog lenni!

A múlthoz nem kell más csak emlékezet, a jövöhöz nem kell más csak képzelet, a jelenhez nem kell más csak az, hogy foghassam a két kezed.

A szív szeret, az ész tudja: NEM LEHET! Így ketten örök ellenfél Az ész már lemond, a szív még remél. Ám hiába az okos ész, az érzö szív ezerszer többet ér!

Most még hideg van, fagyos a virág, Most még titokban gondolok rád. Most még hideg van, virág sem terem, Most még tilos a csók, tilos a szerelem!

Kit szeretsz, szeresd és öleld át minden nap, mert ha nem teszed, megteszi helyetted más, és akkor már nem ö lesz a hibás.

Eltünödöm mennyit vártam Rád, hosszú hetek, több mint gondolnád. Eltünödöm mennyit, álmodoztam én, s mi eddig álom volt, most mind az enyém.

Azon a nyáron, mikor Rád találtam, egyedül jártam, senkire sem vártam. Te értem jöttél, s oly nagyon szerettél... Köszönöm azt, hogy a MINDENEM TE LETTÉL!

Boldogság nélkül nem tudunk élni. Nélküled, Kicsim, nem tudnék remélni. Nem lesznek többé valótlan álmaink, Valóra válnak közös szép vágyaink!

A véletlen világban felfedeztelek, Az elsö pillanattól megértettelek. Szeretlek Téged, ahogy csak lehet, De valamit el kell mondanom Neked: Ha nem vagy velem, féltelek.

Szerelmedért szerelmemet adtam, szívedért cserébe szívemet, holnap megkapod az álmaim és azután már tiéd az életem!

Neveddel alszom el neveddel ébredek, TE vagy a legdrágább akit szeretek. Nevednek rózsája fogva tartja szívem, Szeretlek édes mindörökké híven!

Ha lemegy a Nap és feljön a Hold valaki a távolból csak RÁD, gondol. Vágyakozva nézi a csillagos eget és reméli, hogy hamarosan ott lehet veled.

Szemem fénye érted ragyog, mert én csak a tied vagyok. Te vagy a nap a szívem egén más nem szerethet, úgy ahogy én.

Mint szakadék szélén örült zenész, úgy táncolok szíved peremén. Ránts magaddal!...hogy szárnyak nélkül is repülhessek feléd!

Addig vagy boldog, míg van aki szeret, ki a bajban megfogja a kezed. És hogy milyen fontos is volt neked? Csak akkor tudod, ha nincs már veled...

Tudod, hosszú álom az élet, valaki rosszat álmodik, valaki szépet. Én azt szeretném, ha mi együtt álmodnánk valami szépet, s álmunk soha nem érne véget.

Ha én írnám sorsod könyvét, szíved, lelked vágyát, életed örömét: olyan széppé írnám, mint egy tündérálom, a legboldogabb te lennél a világon!!!

Ha szeretsz, olyat szeress ki téged viszontszeret, mert többet ér egy baráti kézfogás, mint 100 hazug szerelmi vallomás!!!

Hogyha patak partján szomorú füzfa volnék, alkonyatkor szépen rád hajolnék, s füledbe súgnám altató mesémet, és százszor elmondanám, hogy SZERETLEK!!!

A szerelem olyan, mint egy álom, néha szép, néha fájdalom, igazán szeretni, csak egy valakit lehet, és pedig az ki téged is szeret.

Este, ha lefekszel, tárd ki az ablakod, elküldtem hozzád az én csillagom. Egy pillanatra kérlek, figyelj rá, mert a nevemben szép álmokat kíván!!!

Egy gyöngéd ölelés, mely elfeledtet mindent, csak a pillanatnak élsz, mely megér mindenkincset! Egy forró csók, melytüzes a vágytól! Érzem örökre hozzád láncol!!

Szeretnélek érezni csókjaiddal lélegezni. Simogatni arcod csókolni szád. S várni, hogy végre együtt lehessünk már.

Kínzó vágy gyötör, hiányod majd megöl, nem bírom ki nélküled! Kérlek, szoríts magadhoz s csókkal mond, hogy szeretsz!

Lehet, hogy a világnak, Te csak egy senki vagy, De lehet, hogy egy másik senkinek Te vagy a világ.

Mikor szívünk elöször összedobbant, mikor szemed rám nézve lángra lobbant, mikor az elsö csókod az ajkamra égett, Én már akkor úgy éreztem, meghalok Érted.

Más csókol, más szeret és máskarja zár. De emléked megvan, szívembe temetem, bárhová bújsz én sohasem feledem.

Ha minden lánc elszakad, ha minden szív meghasad, ha mindenki elfelejt, én akkor is itt vagyok neked, mert szeretlek!!!

Fáj a lét a létezés, a lefekvés és az ébredés. Fáj a múlt és fáj a jelen, mindez azért, mert nem vagy itt velem.

Leszáll az est, jön 1 manó, apró álmot hozó, kicsinyzsákja vállát nyomja, aludni fogsz, ö már tudja. Bebújik melléd az ágyba, füledbe súgja: JÓ ÉJT TE DRÁGA!

Szívem szíveddel együtt dobban, nem szerethet nálam senki jobban, olyan vagy nekem, mint egy édes virág! Többet érsz nekem, mint az egész világ!

Ha a csókok esöcseppek, tengert küldök neked. Ha az ölelések falevelek, erdöt küldök. Ha a szerelem örök, az örökkévalóságot küldöm neked.

Szép volt a sorstól, hogy utamba ejtett, hogy minden édes csókot a számon felejtett. csak akkor adna igazán szépet, ha mindörökre nekem adna téged!

Nem kell a csók, nem kell a szerelem, csak arra kérlek, bocsáss meg nekem!

Szeretlek édes, szeretlek téged, szeretni foglak, amíg csak élek. Kezem reszket szívem nehéz, szeretlek téged ennyi az egész!

Ha mondani lehetne, mondanám, ha mutatni lehetne, mutatnám. Mondani nem lehet, mutatni nem tudom, ezért csak oda lépek, átölellek, s azt súgom: SZERETLEK

Mint áldás vagy varázs úgy borul rám a tested, egymásba lassan elvegyülünk. Ölbe tett kézzel ül most itt a csönd, nézi, ahogy szeretkezünk.

Ha kinézel az ablakon, s felnézel az égre, rád ragyog majd sok ezer csillag fénye, köztük én is ott leszek, s nézek le rád, onnan kívánok neked jó éjszakát!

Szeretlek és szeretni is foglak, míg át nem adlak egy néma sírnak, igaz ott is van élet, de én ott sem fogok mást szeretni csak téged!

Ma éjjel rólad álmodtam én, kitárt karokkal szaladtál felém. Karod ölelt, szád csókolt, s én örültem, hogy csak veled lehetek boldog.

Gondolj rám, ha leszáll az est, gondolj rám, ha szíved fájni kezd. Ne feledd, hogy valaki vár nagyon, ne feledd, hogy szeretlek én nagyon.

Egyedül vagyok és te nem vagy velem, rád gondolok, hogy merre is lehetsz. Várom a hétvégét, mint cica a tejet, Újra jó lenne megint csak Veled!