Hazug szavak
Elrejtve könnyeim mit sem érnek Hiába festek hozzá csalfa képet Hazug szavakat elrejti a valóság Nem értem én sem, Miért fáj az igazság.
Hogy lehet hogy nem is tudom Feledni Milyen is volt veled együtt Nevetni. Tagadnám szívem szenvedését De becsapnám lelkem síró nevetését Hiába tagadnám nem tudlak feledni Szívem egy életre megtanult szeretni.
Elszakadt az út Szásszor vissza-vissza sírnám De nem értem miért Ezer emlék ezer szó, mit örökre Ígért. Csókból könny, érintésből szavak Elveszett a szó, utunk kettészakadt.
Próbálnám újra s újra összekötni De nem értem miért kell az igazságtól Menekülni Hogyan kell beletörődni, síró szavaimat Nem észrevenni. Tagadnám könnyeim sírását Nem hallanám szívem kiabálását Beletörődni, s elfogadni, Nekünk már külön kell létezni.
Mit mond a szó? Mit mond a könny, mikor sírva fakad, Mit mond a szó, mikor oly hallgatag Mit súg a perc mely végtelenül Végtelen. Mit mond a pillanat mely szüntelenül Szüntelen.
Mit kér az álom melyet ezerszer Álmodtam Mit mond a szó, melyet ezerszer Mondhattam Hogy kéri a könny, hogy ne sírjon Többé Hogy kérem, hogy veled lehessek örökké.
Nagyon megbántottál, mert kijátszottad az érzéseimet. Gyűlölnöm kéne ezért Téged, de ez sajnos nekem nem megy. Bármennyire is szeretném, nem tudlak meggyűlölni, Hiszen szeretlek, Kedvesem! Összeszorult szívvel gondolok Rád, s nem tagadom, Most egy könnycsepp is végiggurult az arcomon. Nem tagadom, hogy könnyezek Miattad, Már nem tagadom, hogy legféltettebb titkom Te vagy. Igen, Szerelmem, a szívem Érted vérzik. Vérzik, mert összetörted. Minden könny, mely kicsordul szememből Csakis bánatomat jelzi. Azt a bánatot, amit Miattad élek most át. Miért bánsz így velem? Talán nem is szeretsz már engem? Kegyetlen módon kihasználtad érzelmeimet. De mire jó ez? A szívem még azt súgja: talán szeretsz. És az ész? A realitás azt diktálja: kihasználtál. Boldogtalan vagyok az miatt, Akit én igaz szerelemmel szeretek. Még görcsösen ragaszkodok Hozzád, de érzem, El kell engednem Téged. Elengedlek hát, menj a Magad útján, Ne nézz többé vissza, Mert harmadjára már talán én sem tudnék Gyűlölet nélkül nézni Rád. Indulj, Édesem! Hagyj hát el engem, És ne is gondolj rám, Mert biztosan Neked is fájna, ha megértenéd, Mit is jelentesz nekem, Kedvesem!
|