Üres ígéretek..

Üres ígéretek, hamis szavak,
Melyek tőled oly sokat hangzanak..
Mondd, miért kínoz e néhány fájó szó?
Miért áltattál engem, mért volt ez neked jó?
Boldoggá tesz az, hogy engem sírni látsz?
Bár ez sem igaz, mert nem láthatod,
mikor esténkét érted, könnyre fakadok..
Úgy fáj, hogy hazudtál, s olyat ígértél,
melyről már akkor tudtad, hogy úgysem tehetnéd..
S elhitetted velem, hogy ez a valóság,
de már tudom, hogy ez is, mint az életem, csak egy hazugság..
Mondd hová veszett a sok idő? Melyet veled éltem át..
Fáj, hogy ígyvan, de a szivem visszahúz hozzád..
Esténként, mikor visszagondolok,
hogy mennyi élmény köt hozzád, s sírva fakadok...
Sírok mert hittem neked, pedig átvertél,
és lehet, már akkor tudtad, hogy hamisan ígértél..
Lehet hogy azt is hazudtad, hogy szeretsz?
és minden csókod hamis volt.. lehetséges ez?
Nem, ez nem lehet.. Tudom hogy szerettél,
hisz neked adtam mindenem, s Te nekem éltél..
Tudom, hogy átvertél, és ez nagyon fáj,
De szenvedek, mert ezt elnyomja a sok szép perc, mit nekem adtál..
hogy tudnék haragudni, rád, kit úgy szerettem?
Hisz összekötnek az emlékeink melyeket soha sem feledtem..
Habár most messze vagy, de tudom, látlak még,
s érezni fogom még az ajkad, csókjaid ízét,
kezed melegségét, szád érintését,
Ölelésed mámorát, s illatod szelét..
Eldöntöttem, én már hamisan többé nem ígérek,
de azt biztosan tudom, hogy soha sem feledlek téged!

Te voltál az elsõ, akit igazán szerettem,
És te voltál, aki kihasznált engem!
Az oly sok szép napok és éjjelek,
Mind-mind hazugság volt, akár a reggelek.
Te voltál, kiért mindent megtettem,
Ki fontosabb volt, mint az életem.
Miért hazudtál annyi idõn át?
Nem szerettél és csak játszottál?
Én mindent komolyan gondoltam,
Hogy szerettelek, imádtalak, én nem hazudtam!
Vége hát mindennek, napoknak és éjeknek,
Összetörted szívemet, ezt helyrehozni nem lehet!
Számomra már nem süt a nap,
Számomra már nem danolnak a madarak!
Az éjszakai ég fényei kialudtak,
És én még mindig vártalak.
Hiányzol most is, és fáj hogy nem vagy itt,
Hiányzik a csókod, ölelésed, és a hit.
Hittem benned és hittem neked,
De te mégis becsaptál engemet.
Hiányzik, hogy nem fogod már kezem,
Nem vagy itt, hogy vigaszt nyújts nekem!

Nekem minden volt, neked csak egy éjszaka…
Lassan elért hozzánk a suttogó éj szava…
Feküdtem melletted fáradtan, boldogan,
Éreztem az illatod és akkor sem volt olyan
Mint mikor elnyomott ösztönök hívnak,
A vágyak ébrednek, a szellemek sírnak…

Nekem minden volt, neked csak egy éjszaka…
Mindenhová bekúszott a nyári éj illata.
Küzdöttél velem, már tudom, csak játszottál.
De akkor az ölemben boldognak látszottál.
Gyengéd az érintés, gyengéd a gondolat,
Gyengéd a tekintet ha nézem az arcodat.

Nekem minden volt, neked csak egy éjszaka…
Nekünk világított az éj legszebb csillaga.
Vidáman, évődve nevettem veled,
Játéknak álcázva fogtam a kezed.
Annyira meghitt volt az a pár pillanat…
Neked már elmúlt, de nekem megmaradt.

Sírtam én oly sokat,
Már elrejtem az álmomat.
Te mindig csak hazudtál nekem,
Úgy érzem én, nem volt szerelem!
Látom még az arcodat,
S ilyenkor a szívem megszakad,
Te mindig csak hazudtál nekem,
Úgy érzem én, nem volt szerelem!

Többé már nem sírok utánad, a szívedért,
Hiába sírtam én, csak kár a könnyekért!
Ne mondd, hogy fáj,
Hisz eldobtál!
Szívemtől mindent megtagadtál!

Sírtam én oly sokat,
mert hallom még a hangodat,
És könnyes szemmel arra gondolok,
Nélküled én élni hogy fogok?
Látom még az arcodat,
Ilyenkor a szívem megszakad,
S könnyes szemmel arra gondolok,
Nélküled én élni hogy fogok?