Szakítás

„El kell engedned a múltad, hogy lehessen jövöd.”

Egyszer egy éjszakán Te is fogsz majd sírni, s kijössz a temetöbe a síromat megnézni. Síromon egy kismadár panaszosan zengi: „Itt nyugszik, ki veled boldog akart lenni.”

"Nem fogok sírni. Már nem. Csak úgy tud fájni!"

"Csalódni kell hogy boldogok lehessünk, Gyülölni tudni hogy újból szeressünk. Kell tudni zokogni meg sírni, Valakit megunni aztán visszahívni. Csalódni százszor, csalódni ezerszer, Hogy boldogok lehessünk egyetlen egyszer!"

"Amíg nem szerettél senkit e világon, Szabad voltál, mint madár az ágon. De ha meglátsz egy fiút, ki szemét rádveti, Ha még nem szerettél, megtanulsz szeretni! Kínos nyugtalan lesz éjjeled, nappalod, Feléje fog szállni minden sóhajod. Bárhogy is szereted, nem fogod öt bírni, Ha öszintén szerettél, megtanulsz sírni. Mikor azt hiszed, hogy legjobban szeret, Szíve érted lángol és reszket, Akkor meglátod öt mással sugdolózni, Ha igazán szerettél, megtanulsz csalódni. Szíved ilyenkor marják az érzések, Kebled olyan, mint egy feldúlt darázsfészek. Bár csalódtál benne nem fogod feledni, Ha öszintén szerettél, megtanulsz szenvedni."

"A mennyben 1000 év egy pillanat, viszont a pokolban egy pillanat is örökkévaló szenvedés! Veled a mennyben érzem magam, nélküled a pokolban!"

"Minden történet véget ér valahol, de az életben minden vég valami újnak a kezdete!"

„A szerelem és a könny édestestvér, nincs olyan szerelem, mely egy könnyet sem ér. Aki sohasem sírt az sohasem szeretett, mert a szerelem és a könny, egy napon született.”

„Mikor rózsát látok te jutsz az eszembe, ha a neved hallom könny szökik a szemembe. Nehogy azt hidd, hogy el foglak feledni, mert én téged örökké foglak szeretni.”